A kefires kenyérhez vettem egy doboz kefirt, aztán magam sem tudom, hogy milyen indíttatásból vettem még néhány kefirt, pedig senki sem szereti itthon. Mindegy, majd elsütögetem. Találtam egy jónak tűnő kalács receptet, amit átalakítottam egy kicsit, mert nekem mindig variálni és újítani kell…
Hozzávalók:
- 50 deka kenyérliszt (BL 80)
- 1 deci tej
- kb. ¾ doboz kefír (175 gr-os kiszerelést vettem)
- 2 tojás
- 15 dkg finomítatlan nádcukor
- 2 evőkanál vaníliás cukor
- kb. 5 deka vaj
- csipet só
- fél kocka élesztő (42 grammos élesztő felét tettem bele)
Megmondom őszintén, hogy ez a kalács „bedobálósan” készült, mert nap közben nem volt kedvem és időm sem kalácsozgatni. Így aztán ismét beüzemelte egyik kedves barátomat (az enyém Moulinex névre hallgat)azzal a nem titkolt szándékkal, hogy reggelre kalácsillatra ébredhessünk. (És természetesen ehessünk is belőle. :))
Szóval alulra beleöntöttem a tejet, a kefirt és zutty bele a cukrokat és az élesztőt is belemorzsoltam. Ennek a tetejére jött a liszt, amire pici sót szórtam. Mivel a tojások teljesen árván maradtak, majdnem feledésbe merültek, de szerencsére előbb vettem észre őket, minthogy levertem volna az asztalról. Nem nagyon volt választásom, így az egész kupac tetejére ráütöttem a két tojást. A kenyérsütőt kis méretre (2 font) és „francia kenyér” programra állítottam, ami nálam 3 óra 50 perc. Reggelre ínycsiklandó kalácsillat várt a konyhába és a gyönyörűre megsült vaníliás kalácsom. Nagyon finom lett (gyerekek tesztjén is kiváló minősítést szerzett), notórius kakaórajongóként azonban legközelebb kakaót is teszek bele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése