Itt a tavasz- az ajtón is kopogtat

Végre besütött az ablakon az első olyan napsugár, amelyet csak tavasszal tapasztalunk. Az első napsugár, amely virágzásra késztette az általam annyira imádott hóvirágot, az első napsugár, ami felszárította a sok-sok pocsolyát és ugyanakkor átmelegítette az ember szívét. Ez már visszavonhatatlanul tavasz, a tél már semmit sem tehet ez ellen. Persze lesz még hideg, a farsang sem ért még véget, de nekem a tél valahogy tovatűnt.  Ez nyomban arra ösztönzött, hogy kicseréljem az ajtódíszünket.

A dísz alapja ugyanaz a vesszőkarika, amit karácsonykor használtam. A fehér festéket simán leszedtem róla és átfestettem a kislányom akrilfestékével zöldre. Zöld hajtogatós, kivágós papírból leveleket vágtam, amiket felragasztottam rá hobbiragasztóval. A virágokat kislányommal készítettük muffinpapírból. Egyszerű, ugyanakkor mutatós. 

Várnai Zseni: Csodák csodája

Ez az egyik legkedvesebb tavaszi versem. Fogadjátok szeretettel!

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés… tavasz!

Répafalva ablaka

Ez a dísz egy tavalyi, általam kitalált meséhez kapcsolódik. A sztori dióhéjban: a nyuszik igen aktívan dolgoznak éjszakánként Répafalván, főként húsvét előtt van erőteljes hajtás. A Mamáéknál lévő nyuszikák (Róza, Mónika, Fekete Foltos, Zoknis és az ő gyerekeik) is kiszöknek éjszakánként a ketrecükből, hogy részt vehessenek a nagy húsvéti sürgés-forgásban.

TOVÁBB...