Őszi dekoráció- abból, amit találtunk

Ősszel igen könnyen lelhetünk kincsekre a természetben. Csodaszép színekben pompáznak a falevelek, hullik a gesztenye, a dió, a makk, a mogyoró és még ki tudja hányféle termés. Az ősz gazdagságának köszönhetjük az egyszerű, ingyenes dekorációnkat.

Ebben a díszben a só evolúcióját is felfedezhetjük. :) Tavaly télen még a havat jelképezte az SK mécsestartókban, aztán tavasszal ételfestékkel rózsaszínre és világoszöldre festettem. 

Szeptemberben pedig kevertem hozzá némi kakaóport és megkapta az évszakra jellemző barnás árnyalatot. Direkt nem egyenletesre színeztem, így szép márványos lett a végeredmény.

Semmi ördöngősség nincs ebben a díszben: a barnára színezett sót szépen elkezdtem rétegezni, majd az üvegedény oldalára odatettem néhány falevelet, amit iskolából, óvodából és a bölcsiből hazafelé jövet gyűjtöttünk.

Aztán jöttek a gesztenyék, majd az anyukáméknál szedett kukoricák... Sitty-sutty elkészült, semmi szakértelmet nem igényelt és mégis őszi, meleg hangulatot varázsolt...

A gesztenye és a mogyoró kombinációja szerintem nyerő páros ősszel. Ezt a párost megspékeltük a hazafelé úton gyűjtőtt "kardokkal" és a lepréselt levelekkel. 

A szekrény tetejére került a mogyoróval töltött üveg is. Az üveg tizenhárom éve volt a szekrényben, Limoncellót hoztam benne Szicíliából... A mogyoró a játszóteret övező mogyorófákról és nagymamám mogyoró bokráról származik. Ez a dekorelem sem volt egy bonyolult történet. :)

Őszi ajándékcsomagolás

Hát, nem arról vagyok híres, hogy csodaszép csomagolásokat kreálok, ez tuti. :) Ügyetlenségemet próbálom ellensúlyozni az ötletességgel, kreativitással, egyszerű praktikákkal. Ennek jegyében készült eme kreáció is. (Azt nem mondhatom meg, hogy kié, mert még nem kapta meg. ;) )

Kellékek:

• natúr háztartási csomagolópapír
• tortacsipke
• préselt, száraz színes levelek
• ragasztó
• cellux

Nemes egyszerűséggel sima háztartási csomagolópapírt választottam az "alkotáshoz". Mostanában egyénként is beleszerettem eme egyszerű, de nagyszerű papírba: natúr színe van, kellően erős, szépen lehet vele csomagolni, jól dekorálható. Ennyi előny bőven elég. :) 

Becsomagoltam az ajándékot a natúr csomagolóba, hátoldalán cellux-szal ragasztottam. (Nem találtam meg a ragasztópisztolyomat, így ehhez a megoldáshoz folyamodtam.) Kiválasztottam a megfelelő tortacsipke méretet, majd ráragasztottam, utána pedig ráragasztottam a préselt leveleket is. Nekem tetszik a végeredmény, remém őrülni fog, aki kapja! :)

Itt van az ősz, itt van újra...

Fázós vagyok, nem szeretem a hideget, ezt mindenki tudja rólam. :) Ősz tájékán fura érzések, gondolatok kavarognak bennem. No, itt nem az iskola és ovikezdéssel járó napi rutin és őrület újrakezdésére gondolok, hanem csak úgy általában. Kicsit túllépek a nyár utáni sóvárgáson, kicsit megbarátkozom a vastag pulcsival, kicsit gyűjtöm a lehullott faleveleket és gesztenyéket a gyerekekkel, kicsit raktározok az őszi gyümölcsökből és kicsit lélekben készülök a télre. Ha jobban belegondolok, talán szeretem is az őszt (egy kicsit). Talán mindegyik évszakot szeretem- valamiért, ugyanakkor mindegyiket másért, másként.

Lássunk néhány verset, néhány gondolatot, amik e gyönyörű színekben pompázó évszakhoz kapcsolódnak.

 

"Az ősz a kedvenc évszakom. Szeretem, amikor a levelek vörösbe és narancsba fordulnak. Gyönyörű látványt nyújtanak a holdfényben, és elképesztő változáson esnek át. A tavaszi és a nyári zöldellés csak árnyéka a fák igazi valójának, ez a buja színvilág igazi csoda, és minden áldott évben bekövetkezik, amikor az éjszakák egyre hidegebbek lesznek. Mintha ezekkel a tüzes színekkel kárpótolnák, hogy eltűnik a meleg."

/J.R. Ward /

"Az őszi lombhullást így is el lehet mondani, hogy a fában lévő nedvek keringése lassan megáll, az nem szállítja tovább a klorofillt, amitől zöldek a levelek, azért elsárgulnak, majd pedig egy vékony, picike hártyaréteg képződik a fa ága és a levél kocsánya között, ami azt eredményezi, hogy a levél leesik a fáról. Ugyanezt a költő nyelvén Arany János így mondja el: "Őszbe csavarodott a természet feje, vérré vált a harmat, hull a fák levele." - És igaza van neki is."

/Joó Sándor/

Juhász Magda: Nyárutó

Nincs szebb, nincs szebb a nyárutónál,
mikor utolsót csillan még a fény,
mikor a falevelek az ágról
utolsó mosolyt küldenek felénk,
s az őszi lombhullásban még egyszer,
kezünk vágyódva összeér.
Nincs szebb, nincs szebb a nyárutónál,
nincs igazabb ragyogás, mint mikor
már minden menni készül, s amikor
nem vársz semmi jóra már, hirtelen
áttör a fény az őszi fákon, s hull
szívedre, nyári napsugár. 

"Éjjel, amíg aludtam, történt valami: vége a nyárnak. Felébredek, hallgatom a szelet, nézem a sötétbarna lombot az ablak előtt, s nem érzek semmiféle őszi bánatot. Örülök, hogy vége a nyárnak. Örülök, hogy nem hozott semmit. Örülök, hogy nem tántorodtam meg a boldogtalanságba vetett hitemben. Örülök, hogy nincsenek többé illúzióim a megoldásról. Tessék, ősz, rajta! - gondolom. Rakd ki kellékeidet, ereszd le avas zsinórpadlásodról avítt színfalaidat, hullass lombot, nyögesd szeleidet, átkozz és temess! Üdvözöllek, tél és pusztulás hírnöke. Nem védekezem. Beleegyezem. Várlak."

/Márai Sándor/ 

Az emlékezésnek is van éghajlata, flórája és faunája. Ez az éghajlat egyáltalán nem mérsékelt. Telítve van végletekkel. Az igazi ősz soha nem az, amelyet éppen megélünk, hanem az a másik, aranyfürtös, halálra érett és csodálatos, melyre egy tavasszal emlékezünk.

/Márai Sándor/ 

Radnóti Miklós: Nyugtalan őszül

Vasszínű, vad lobogói közül 
nyugtalanul gomolyog ki a nap,
gőzei dőlnek, az ellebegő fény
hulló ködbe harap.

Borzas a felleg, az ég tükörét már
fodrozza a szél, a kék tovaszáll.
Felsikító betűt ír alacsony röpüléssel 
s készül a fecskemadár.

Nyugtalan őszül, emelkedik,
süllyed a lombon a rozsda,
hűvös az égi lehellet:
nem melegít, csak füstöl az ég,
csak sóhaja van ma a napnak.

Gyík surran a nagy temetők fala mellett 
s húsraboló dühe dong,
Izzik az őszi nyalánk darazsaknak.

Férfiak ülnek az árkok partjain és a halál 
mély tüzeit figyelik,
szálldos a vastag avar szaga már.

Szálldos az úton a láng
s lebben! fele fény, fele vér!
lebben a szélben az égő
barna levél.

és súlyos a fürt, a kacsok zsugorodnak,
zörren a sárga virágok
szára, a mag kipereg.

Úszik az alkonyi ködben a rét
s a távoli, vad szekerek
zörgése lerázza a fák
maradék levelét.

Aludni tér a vidék,
száll a halál fehér,
szép suhanással, az ég
dajkálja a kertet.
Hajadban nézd! arany őszi levél,
ág sírt feletted.

Ó, de te lobbanj föl az ősz, a halál fölé,
s emelj föl engem is Édes:
légy szerelemre okos ma,
csókra okos, álomra is éhes.

Szeress vidáman, ne hagyj el, az álom
sötét egébe is zuhanj velem.
Aludjunk. Alszik már odakinn a rigó,
avarra hull le ma már a dió,
nem koppan. S bomlik az értelem.