Torta házassági évfordulóra (vaníliás karamellkrémmel töltött)

Tudom, kicsit elmaradtam a tortával, amit Anyukám és Apukám 40. házassági évfordulójára készítettem. A pótlásnak bőven elérkezett az ideje, azt hiszem. :)

Vaníliás karamellkrémmel töltött torta

26 cm-es tortakarikában sütöttem a piskótát a Tökéletes piskóta titkai című bejegyzésben szereplő recept szerint. 

A krémet sem bonyolítottam túl, nem akartam cifrázni. Mivel eme torta készítése éppen egybeesett a karamell kíséreleteimmel, gondoltam, másképp is hasznosítom (nem csak megeszem) az elkészített töméntelen mennyiségű karamellt. :)

Szóval elkészítettem az alap vaníliás krémet:

hozzávalók:

• 1 csomag vanília puding
• 5 evőkanál vaníliás cukor
• 3,5 dl tej
• 0,5 dl cukrászhab

 A pudingot elkészítem a szokásos módon, de csak 3,5 dl tejjel, majd belekeverem a vaníliás cukrot. Amikor kihűlt, akkor a keményre felvert cukrászhabhoz keverem.

A piskótát 3 részre vágtam. Az alját megkentem kb. 1,5 dl folyékony karamellel az első kísérlet szerint. (Lásd a linken!). Utána rákentem a vaníliás krém kb. 1/3-át, majd rátettem a következő piskóta lapot. Ismét jött egy adag karamell, ugyanúgy, mint az első lapnál, majd ismét vaníliás krém. A vaníliás krém utolsó 1/3-ával beburkoltam a tortát. 

A karamell nagyon kellemesen átjárta mind a tésztát, mind a krémet, istenien omlós, puha és lágy karamelles összhatása lett a tortának. Egyértelműen azt érzem, hogy ezt az ízvilágot ismételni kell, mert teljesen magával ragadott. 

Fehér Unidec-kel burkoltam, majd az ostyára nyomtatott esküvői fotót hidegzselével tettem a tortára. Nem akartam túldíszíteni a tortát, minimalista díszítést tettem rá, a rózsákat lüszterporral kentem be. Ez szép, szaténos fényt és szolíd csillogást varázsolt a sima piros rózsáknak. Nem szeretem a túlcicomázott esküvői kellékeket, és egyáltalán semmit sem szeretek, ami túldíszített. A kevesebb több. Egyszerű és szép. 

Ajándékötlet évfordulóra- szüleim 40. házassági évfordulója volt

Szüleim 40. házassági évfordulója novemberben van. Egészen pontosan az idei évben ugyanazon a napon van, mint advent első vasárnapja. :) A "nagy" ajándékot már megkapták, ám üres kézzel mégsem szerettem volna hazaállítani eme jeles évfordulón. Így aztán kigondoltam, hogy csináltatok nekik egy tányéralátétet, stílusosan olyan fotókból, amik fontosak, amiknek lelke van, amik mesélnek. Tény, ez nem az én alkotásom, nem én készítettem, de az ötlet az enyém volt, amit szívesen megosztok veletek!

Kimondhatatlanul büszke vagyok a szüleimre és végtelenül tisztelem, szeretem és becsülöm őket, mert hóban, szélben, napsütésben, jóban, rosszban kitartottak egymás mellett, együtt oldották meg a problémákat, együtt küzdötték le az akadályokat, a hullámvölgyekből együtt jöttek ki és együtt másztak fel a hullámhegyekre. És közben soha, de soha nem engedték el egymás kezét. Számomra példaértékű az ő hosszú és boldog házasságuk.  

"Van valami, ami több mint szerelem! És több mint szeretet! Az igazán nagy kapcsolatokra, amit mindannyian keresünk, már nincs emberi szó. Nagyon-nagyon belülről, a ,,szívem szemével" kell látni a másik szívét, hogy felismerjem: sorsom van veled!

Ez a ,,szív szeme" nem a múló időben, hanem az időtlenségben lát.

Fiatal, hamvas lányban meglátja az öreg nénit. És az öreg néniben meglátja a fiatal, hamvas lányt. Olyan helyről nézi, ahol már nincs idő. És olyasmit lát benne, amin nem fog az idő. A test jelmeze megváltozhat, összegyűrődhet, az arc maszkja megvénülhet, megráncosodhat, de mögötte semmit sem változik az, akit mindig is láttam, látok, és látni fogok benne, és akire azt mondom: ,,Ő AZ!"

/Müller Péter/