Ez a dísz egy tavalyi, általam kitalált meséhez kapcsolódik. A sztori dióhéjban: a nyuszik igen aktívan dolgoznak éjszakánként Répafalván, főként húsvét előtt van erőteljes hajtás. A Mamáéknál lévő nyuszikák (Róza, Mónika, Fekete Foltos, Zoknis és az ő gyerekeik) is kiszöknek éjszakánként a ketrecükből, hogy részt vehessenek a nagy húsvéti sürgés-forgásban. Répafalvára csak titkos kopogtató kóddal lehet bejutni, és csakis a nyusziknak. Persze a történet kezdete óta már járt Répafalván a Süni, Mikulás, Lili hercegnő és Ákos herceg, volt már rendőrös gyorsulási verseny, legutóbb a mentőbotok is meglátogatták a szorgoskodó nyulakat… Szóval a történet színes, a gyerekek igényeihez igazodik, de az alapmotívum ugyanaz: a nyuszik készülnek a húsvétra, sütnek, tojást festenek, csokikat csomagolnak, kosárkákba rendezik az elkészített ajándékokat, stb… Végül pedig eljuttatják a gyerekekhez az elkészített tojásokat, csokikat.
Elkészítés:
Levettem a falról a téli koszorút, gondoltam felújítom egy kicsit, alkotok egy húsvéti ajtódíszt.
Persze, nem találtam meg sem a zöld, sem a sárga zseníliapamacsokat, így aztán kékkel oldottam meg: abból élünk, amink van. Kerítettem hozzá kék szalagot is.
Eleinte a plüss barikát akartam „feláldozni” dekorációként, végül Lilikém nyuszi bábja lett a szerencsés kiválasztott. A bábot gombostűvel rögzítettem, majd a szalaggal betekertem a fáslival bevont szalmakoszorút. A pamacsokat találomra rakosgattam rá, többnyire odatettem, ahol a szalagot rögzíteni kellett. Eszembe jutottak a 2-3 évvel ezelőtt készített filctojások. Előbányásztam őket és a színben harmonizáló tojások egy részét szintén gombostűvel feltűztem a koszorúra. A tojások szalaggal és a kislányomtól lenyúlt gyöngyökkel díszítettek, természetesen akaszthatóak is, de itt nem volt szükség az akasztóra. :) Szerintem 10 perc alatt elkészültem vele. Igazából nem a gyorsaság volt a lényeg, hanem a gyerekek reakciója, amikor reggel észrevették: „Anya, anya, láttad? Ott lóg a polc alatt Répafalva ablaka! Megcsináltad nekünk Répafalva ablakát! Tényleg létezik Répafalva és ilyen az ablaka. „ És mondták, mondták egymást túlkiabálva, őrült izgalommal. A két nagyobb gyermekemet hallgatva a szívem csordultig telt szeretettel és ezer pillangó röpködött benne… Természetesen maradt a szobában és nem vihettem ki ajtódísznek Répafalva ablakát (sem). :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése