- Vatikáni szerencsekenyér -

Ha kapok valami „küldd tovább különben örökre átkozott/ szegény/ balszerencsés/ ügyefogyott/ szomorú/ szerelemben szerencsétlen stb leszel” típusú emailt, azonnal kitörlöm. Ezt a sütiláncot azonban nem akartam és nem is tudtam volna megszakítani, hiszen az alapkovászt egy számomra nagyon kedves barátosnémtól kaptam, akivel több, mint 20 éves barátság köt össze. (Jesszus, már ennyire öregek vagyunk?????) Mellesleg, csak reménykedni tudok abban, hogy ennek a kovásznak semmi köze ahhoz a masszához, amit anyukám ápolgatott még gimis koromban…
Mit is kell kezdeni a kovásszal? Hát, nem egy bonyolult történet, az egyszer biztos, de annál finomabb a végeredmény! :)  

1. Az ember megkapja a szerencsekovászt. 
2. Kiönti egy nagy műanyagtálba, és a konyhapulton tartja. Van, aki fedővel, van, aki fedő nélkül tartja. Én a dagasztótálamba tettem és rá a tetőt… Nem hiányzott, hogy az összes gyerek (a legkisebb kivételével) + apa minden nap megkérdezze, hogy mi ez a nyálkás, undorító, savanyú szagú izé. 
3. A tészta fémmel nem érintkezhet, ezért fontos, hogy műanyag vagy üveg edényben ápolgassuk. Egész héten át a konyhapulton marad, nem tesszük hűtőbe. 
4. Hétfő: hozzáadunk 250 gr cukrot, de nem keverjük meg.
5. Kedd: hozzáadunk 250ml telet, összekeverjük.
6. Szerda: hozzáadunk 250 gr réteslisztet, összekeverjük. 
7. Csütörtök: reggel, délben, este megkeverjük.
8. Péntek: hozzáadunk 250 ml tejet, 250 gr cukrot, 250 gr réteslisztet és összekeverjük. 
9. Szombat: Jól megkeverjük, majd 4 részre osztjuk. 
10. Vasárnap: Egy részhez hozzáadunk 250 gr réteslisztet, 250 ml olajat, 3 tojást, 3 reszelt almát, fél csomag sütőport, fél kávéskanál sót, fél kávéskanál fahéjat, fél tábla darabolt csokit, 2 marék durvára vágott diót, 1 marék mazsolát, 1 vaníliás cukrot. Az egészet összekeverjük, majd 160 fokra előmelegített sütőben 40-50 percig sütjük. Én egy 22 cm-es tortaformában sütöttem meg. 
11. Vasárnap vagy hétfőn elajándékozzuk a maradék 3 részt.

Nos, én ettől jelentősen „szegényebben” készítettem el: a dió épp elfogyott, a mazsolát nem szeretjük,

egyéb aszalvány nem volt itthon. Én csak almát raktam bele és csokit, valamint feldarabolt zselécukrot, azonban így is nagyon finom lett.

Személy szerint abba nem szeretnék belegondolni, hogy a kovász egy darabja ezelőtt 10 évvel, mondjuk egy indiai házaspár - a mi higiéniai normáinktól fényévekre lévő, tehénlepénnyel tapasztott - konyhájában érlelte az élesztőgombákat. Egyébként a süti igazán finom, bár elég nehéz, tömör édesség. Kalóriatartalma sem elhanyagolható, 10 dkg közel 400 kcal.

A babona szerint csak egy alkalommal lehet megsütni az életben, azonban több alkalommal is lehet enni belőle. Mivel én nem vagyok babonás, úgy döntöttem, hogy hamarosan készítek egy sima kovászt és azzal zongorázom végig az egész folyamatot. Kíváncsi vagyok, mi lesz belőle. Amint elkészültem vele, beszámolok róla, ígérem.:)