Szenvedélyesen szeretem a kávét és a csokoládét és persze e kettő ötvözetét is. J Ezen a tényen szerintem az idők végezetéig senki sem tud változtatni. Ezért aztán magam sem lepődtem meg, amikor valami téli, valami kávés dolgon kattogott az agyam.
A legnagyobb befőttes üveg még Halloween környékén kezdte pályafutását, amikor szellemet készítettem belőle. Ez sem volt egy bonyolult történet: az alapot egy ragasztóstift és egy csomag géz jelentette. Az üveget bekentem ragasztóval és rásimítottam a gézt. Ennyi történt. Advent idejére a szellem eltűnt, jött helyette csini piros masni és készen volt a karácsonyi mécsestartó. Aztán advent is elmúlt, a gézes befőttes üveg maradt. Újrafelhasználni, újrafelhasználni- lebegett a szemem előtt. A történet pofonegyszerű: spárgát tekertem az üveg szájára, a gézre pedig ráragasztottam néhány kávészemet.
A bébiételes üveget szintén beragasztóztam, aztán sóba hempergettem. Utána spárgából kötöttem rá masnit, illetve kávészemeket ragasztottam rá. Ez sem volt egy bonyolult történet.
A konyhaszekrényben megtaláltam egykori kolis szobafőnökünktől (ugye magadra ismertél Brigi???? :)) kapott (a mai napig kedvenc) kávéspoharamat. Nosza, a füstszínű üveget megtöltöttem szemes kávéval és rátettem egy kávés mécsest. Ezt elkövettem egy müzlistállal is. A szobában kellemes kávéillat volt, amit csak megbolondított a mécsesek meleg fénye és kellemes illata. Ugye mennyire egyszerű?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése