Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok
is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz,
és az eszeddel nem hiszel.
Karácsony táján - a magányos szobák még magányosabbak (...), de az
emlékek élőbbek és kedvesebbek, olyanok, mint az elmúlt idők és elmúlt
barátok halk, puha ölelése.
Amikor az embernek igazi karácsonyfa áll az otthonában, alatta az
ajándékokkal, semmi se tűnik túl szomorúnak vagy túl keménynek. Valahogy
azt sugallja, hogy a világban mindig marad fény és remény. Szerencsés,
akinek van valakije, akivel megoszthatja ezt az élményt.
A karácsony nem attól lesz tökéletes, hogy nincs porcica a szekrények
mögött, tízféle sütit sütsz és halomban áll a fa alatt az ajándék. Nem
lesz jobb az ünnep attól, ha beleszakadsz a házimunkába, hogy aztán az
ünnepek alatt holtfáradt legyél! Sem attól, ha mártírként
sütsz-főzöl-takarítasz-vásárolsz hetekig. A készülődés lehet az ünnep
része. Lehet együtt készülődni és nem attól lesz tökéletes, hogy minden
tökéletes, hanem attól, hogy együtt vagyunk.
Aki ajándékokkal és ünnepi felhajtással akarja jóvátenni az év közben
elmulasztott lehetőségeket, az csak kompenzál és nem lesz boldog
karácsonykor.
Rebbentek a kicsike gyertyák, fenyőszag volt és nagy csöndesség
kereken. Valami szomorúan szépet éreztem akkor. Fájdalmasat, mert
egyedül voltam s mert nem volt ajándék az asztalon. De komoly és dacos
érzést is, mert magam teremtettem ünnepet magamnak. (...) Úgy éreztem,
mintha az én kicsi karácsonyfámtól egyszeribe megenyhült volna az élet
szigorú arca, s a reménység meg a jövendő beléptek ünnepelni hozzám a
szobába.
Karácsonykor könnyű szeretni, de mi van azokkal a sokszáz hétfőreggelekkel?
A társadalom zöme számára a karácsony az a három nap az évben, amikor
megpróbálnak úgy tenni, mintha szeretnék egymást. Én viszont úgy
gondolom, hogy ha május ötödikén vagy február másodikán, vagy akár ma
reggel két ember szívből, tisztelettel és szerelemmel tud egymáshoz
érni, amikor kinyitják a szemüket - az azt jelenti, karácsony van.
Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és
én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van
az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.
Sokkal értékesebb a magad alkotta ajándék. - Amíg készíted, mindig
arra gondolsz, akié lesz. Nem egy pillanat csak, amíg megveszed, hanem
hosszú órák, esték, amíg elkészülsz. Ezalatt beépül az ajándékba a
szereteted is.
Ne a hóban, csillagokban,
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem
A szívekben legyen karácsony!
Nem tudok én igazi ajándékot osztogatni
Mint a tehetősek aranytollat és cigarettatárcát
Én mindenféle szép szavakat gyüjtögettem
Adogattam olcsón, még nekem is maradt,
Gondoltam ezekből csinálok most valamit
Komponálok egy szép karácsonyi korált
Amit aztán majd együtt fogunk énekelni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése