Legyünk egy kicsit angyalok!

Ilyenkor advent táján ezernyi gondolat cikázik a fejemben, fura érzések kavarognak bennem. Akaratlanul is visszatekintek az évre, értékelem és átértékelem a dolgaimat, a velünk történteket. Hálát adok a jó dolgokért, próbálom kisöpörni a rosszat és a kellemetlent. Az év minden időszakában, de ilyenkor különösen érzékenyen érint a magányos, hajléktalan emberek, nélkülöző családok, éhező kisgyermekek sorsa.
Egész évben igyekszem megtenni a tőlem telhetőt: adományokkal, ruházattal, tartós élelmiszerrel, némi pénzzel segítek a rászorulókon és szeretném, ha a gyermekeimnek ez követendő példa lenne. Mindig is mélyen érintettek ezek a dolgok, sosem voltam közömbös a téma iránt. Adventkor különösen nem.

Mindig számtalan lehetőség van, hogy segíthessenek azok, akik tudnak, akik megtehetik. Azt is tudom, hogy sokan megtehetnék, de mégsem teszik, valami gátolja őket, vag ynem figyelnek a lehetőségekre, esetleg nem is tudnak arról, hogyan is vehetnének részt karitatív dolgokban. Pedig ezek fontosak, nagyon is fontosak! Hazánkban nincs szociális háló, egyre több a mélyszegénységben élő ember, egyre több a beteg, éhező, fagyoskodó- legyen szó kisgyermekről vagy idősről. Mi nagyon jól élünk: tető van a fejünk fölött, meleg van a lakásban, van ennivalónk és ruhánk, kifizetjük a számlákat. Azt gondolom, hogy 2016-ban nem lehet elfogadni azt, hogy kisgyermekek éheznek, emberek fagynak meg az utcán és az otthonaikban, és ezt közönyösen tűrjük. Igen, sokan a közönybe menekülnek fásultságuk miatt, a kiábrándultságuk miatt, a túlhajszoltság és ki tudja mi miatt. 

Ha a te szívedet is megérintik ezek a dolgok, akkor ne késlekedj, segíts, hogy másoknak is szép ünnep legyen a karácsony. Néhány egyszerű lehetőség:

• Minden évben összarakunk néhány ajándékdobozt a Cipősdoboz akció kereteiben és a gyerekekkel együtt adjuk le az Advneti vásárban. Bővebb információ: http://ciposdoboz.hu. 
• A Rádió 88-ban hallottam, hogy a Dóm téren a Szeretetkuckóban adományokat gyűjtenek idős, magányos embereknek. Amikor kint jártunk a vásárban, felkerestem őket és azt mondták, hogy mindent szívesen fogadnak. Lehet vinni tartós élelmiszert, tisztálkodószert, ruhaneműt, gyerekkönyveket... Ide is összeraktunk egy szatyornyi holmit.
• A Tátra téren a Szent Gellért Plébánia mellett lévő Apor Vilmos Közösségi házban is szívesen fogadnak ruhaneműket, szerdánként 17-19 óra között lehet elvinni.
• Mi a Budapesti körúti védőnői rendelőhöz tartozunk. Oda is gyakran viszünk játékokat, ruhákat. Azt gondolom, hogy a védőnők azok, akik a lehető legjobban tudják, hogy a környékbeliek közül kik a rászorulók. (Elmondhatatlanul jól esett, amikor a múlt héten két szatyor holmival beállítottam és a védőnő ezt mondta: Már vártalak. Tudtam, hogy karácsony előtt még hozol valamit...)
• Szegeden az Algyői u. 3. szám alatt üzemel a nappali melegedő és népkonyha. Itt is szívesen fogadják a ruhaneműket, főként zoknikat és törölközőket hétköznap 8-17 óra között, hétvégén 8-15 óráig.
• A kislányom iskolája is csatlakozott a Mosolykommandó- Bohócdoktorok csokigyűjtő akcióhoz. A kezdeményezés keretében a klinikán fekvő beteg gyermekeknek gyűjtenek csokoládét. Mikulás után ugye nem nagy dolog néhány csokit elajándékozni?

Még néhány adománygyűjtő hely (természetesen a teljesség igénye nélkül), ahol szívesen fogadnak adományokat Szegeden:

• Magyar Máltai Szeretetszolgálat http://www.maltai.hu/tevekenyseg/intezmeny/267
• Mátrix alapítvány http://centerke.hu/
• Ágota Alapítvány http://www.agotaalapitvany.hu
• Magyar Vöröskereszt http://csongradmegye.voroskereszt.hu/
• Karitász központok http://karitasz.hu/kapcsolat/egyhazmegyei-karitasz-kozpont
• Baptista Szeretetszolgálat http://www.baptistasegely.hu/
• Mikulásgyár http://www.mikulasgyar.hu/

Nyissuk ki a szívünket, figyeljünk jobban egymásra! Ami nekünk semmiség, másnak a lelkét töltheti meg melegséggel, esetleg a fagyhaláltól vagy az éhezéstől menti meg. Legyünk egy kicsit angyalok, legalább advent idején!

Ancsel Éva filozófus idézetével búcsúzom:
"Ha az igazság nem is szokott győzni - vagy nagyon ritkán -, azért minden igazságtalanságon fel kell háborodni, mert ha mindenki vállat von, nem áll meg a lábán a világ."
"Több embert ismerek, akinek szárnya van - igenis szárnya. Csak nem szoktak erről beszélni, nem is lenne helyénvaló. Még viselni is csak rejtve szokták, zakó, kabát vagy blúz alatt. Elvégre nem lehet fedetlen szárnyakkal villamosra szállni, még akkor se, ha nincsen tábla, amely kimondaná: "Szárnyakkal felszállni tilos!"

(A képek a www.papierandpaper.hu oldalról származnak.)