Tárkonyos lencseleves húsgombóccal

Nem szeretem a "női újságokat", vagy mondjuk a nevén: magazinokat. Csak a Nők lapját veszem meg néha, ez az a lap, amit értelmesnek, sokszínűnek találok. mindig vannak benne érdekes cikkek, receptek. Az újság 66. szülinapjára kiadott jubileumi számban találtam egy levesreceptet, amit el is készítettem némi módosítással. 

Tárkonyos lencseleves húsgombóccal

Hozzávalók:

• 25 dkg darált sertéshús
• 5 dkg rizs
• 1 csokor petrezselyem
• 2 fej vöröshagyma (vagy 1 nagy)
• só
• bors 
• zsíradék
• 3 sárgarépa
• 1 fehérrépa
• 15 dkg lencse
• 1 kisebb karalábé
• 1 evőkanál szírított tárkony
• 1 teáakanál pirospaprika (őrölt)
• 1 doboz (140 gr, kb. 1 dl) sűrített paradicsom

A húsgombócokat elkészítjük: a darált hússal elkeverjük a rizst, az egyik vöröshagymát felaprítva és a petrezselymet, sózzuk és borsozzuk. A gombócokat sós vízben főztem meg. 

A maradék vöröshagymát felaprítjuk, megdinszteljük a zsíradékon (nekem éppen disznózsírom volt itthon). Hozzáadjuk a felkockázott fehér- és sárgarépát, tovább dinszteljük. Hozzáadjuk a lencsét, a tárkonyt és a pirospaprikát. Átforgatjuk, majd felöntjük kb. 2 liter vízzel. Hozzáadjuk a felkockázott karalébét, paradicsomot, sózzuk, borsozzuk. A levest készre főzzük (kb. 40 perc). Ecettel ízesíthetjük, ha elkészül. 

Számomra egy új, a megszokottól eltérő ízvilágot rejtett ez a leves. Biztos vagyok abba, hoyg máskor is elkészítem. A gyerekek nem ujjongtak érte, talán valóban nem gyerekbarát étel. Ennek ellenére megették a minimál adagjukat, szóval mégsem volt ez annyira rossz számukra. :) 

Dédike tortája- Diótorta vaníliás mascarponekrémmel

Drága, szeretett nagymamám a napokban volt 78 éves! Szerencsére jó egészségnek örvend, maximálisan önálló és önellátó, és imádja az unokáit, dédunokáit. A gyerekek örömmel mennek hozzá, mert mindig mutat, készít vagy ad nekik valami érdekeset, mesél valami egyéni, sokszor számomra is ismeretlen történetet. :) 

Szülinapjára terveztem egy tortát, persze nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt eredetileg kigondoltam, így aztán módosítanom kellett az elképzeléseimet, nem is egy alkalommal. A tortát semmiképp sem akartam burkolni, mert Mamikám nem szereti a marcipánt és társait, inkább krémmel akartam bevonni. Igen, tudom, a krémes díszítésem nem a legszebb, nem igazán megy nekem. Még bőven volna mit tanulnom e téren. 

Ízvilágát tekintve valami diósat akartam alkotni, szóba jöhetett még az almás és a citromos is. Én valahogy ragaszkodtam a dióhoz. Így született meg az elképzelés: diós piskóta lesz az alap, és abba almás krémet töltök. (A darált dióm közben elfogyott, így esélyem sem lett volna diós krémre.) Persze ez sem jött össze. Amit diós piskóta címszó alatt sikerült alkotnom az borzalmas lett: félig elkészített állapotban felmondta a szolgálatot a robotgépem. Rohangáltam a szomszédokhoz egy kölcsön robotgépért, nagy nehezen kaptam egyet. Persze a tésztám összeesett és sokkal-sokkal sűrűbb lett, mint kellett volna. Ezek után egyszerűsítettem a tortát és nem vacakoltam az almakrém kísérletezésével, hanem maradtam a jól bevált vaníliásnál. A diós tészta receptje  a ketkes. com-ról származik. 

Vaníliás mascarponekrémmel töltött diótorta

Hozzávalók a tésztához: 

4 tojás
25 dkg barna cukor
18 dkg liszt
15 dkg darált dió
2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
2 evőkanál olaj
9 evőkanál víz
1 teáskanál sütőpor
+ 1 csomag korong alakú babapiskóta

Hozzávalók a krémhez

1 főzős pudingpor (vaníliás)
3 dl tej
1 doboz mascarpone
4 evőkanál vaníliás cukor
5 dl növényi tejszín (Én Meggle cukrászhabot használtam.)
+ cukrozatlan kakaópor a díszítéshez

A tojások fehérjét felverjük a cukorral, lassan hozzáadjuk a sárgákat, vizet és az olajat is. Utána óvatosan belekeverjük az előzőleg már összekevert lisztet, diót és sütőport. Sütőpapírral bélelt 26 cm-es formában sütjük 180 fokon 30-40 percig. Az enyém nem lett szép, mert összeesett, sűrű tésztát kaptam, amit csak egyszer tudtam keresztben elvágni. A formában hagytam kihűlni, utána töltöttem.

Amíg sül a tészta, elkészítjük a vaníliapudingot, beletesszük a vaníliás cukrot, majd teljesen hidegre hűtjük. Amikor kihűlt, robotgéppel belekeverjük a mascarponét. Felverjük a hideg tejszínt is. A növényi tejszínt nagyon jó keményre lehet verni, nem kell bele zselatin fix és habfixáló sem. A felvert tejszínbe beleforgatjuk a vaníliás krémet, majd ezzel töltjük a tortát.

A félbevágott diós tészta egyik felét rátettem a tortaszállítóra, majd köré pattintottam a tortakarikát. Az alsó lapra tettem a krém 1/3-át, majd korong alakú babapiskótát helyeztem a krémre. Erre jön a krém következő 1/3-a. Erre a krémrétegre teszem a diós tészta másik felét, majd a maradék 1/3 krémmel burkolom a tortát. 

Következhet a díszítés. Ezen is törtem a fejem egy darabig. Dióm nem volt, így ez a lehetőség kilőve. Nem akartam túldíszíteni, mert sokkal jobban szereti a Mamám az egyszerű dolgokat. Szerintem is sokszor több a kevesebb. :) 

Elővettem a gyerekek betű és szám gyurmakiszúró formáit, rátettem a tortára és rászitáltam a kakaóport. A torta szélére fehér belga csoki cseppeket tettem, oldalára csokiból kiöntött motívumokat. 

A torta -várakozásomon felül- ízlett mindenkinek. Végül is, nem is olyan nagy baj, hogy sűrűbb lett a tésztám, így talán még finomabb lett a torta. ;)

Őszi ajándékcsomagolás

Hát, nem arról vagyok híres, hogy csodaszép csomagolásokat kreálok, ez tuti. :) Ügyetlenségemet próbálom ellensúlyozni az ötletességgel, kreativitással, egyszerű praktikákkal. Ennek jegyében készült eme kreáció is. (Azt nem mondhatom meg, hogy kié, mert még nem kapta meg. ;) )

Kellékek:

• natúr háztartási csomagolópapír
• tortacsipke
• préselt, száraz színes levelek
• ragasztó
• cellux

Nemes egyszerűséggel sima háztartási csomagolópapírt választottam az "alkotáshoz". Mostanában egyénként is beleszerettem eme egyszerű, de nagyszerű papírba: natúr színe van, kellően erős, szépen lehet vele csomagolni, jól dekorálható. Ennyi előny bőven elég. :) 

Becsomagoltam az ajándékot a natúr csomagolóba, hátoldalán cellux-szal ragasztottam. (Nem találtam meg a ragasztópisztolyomat, így ehhez a megoldáshoz folyamodtam.) Kiválasztottam a megfelelő tortacsipke méretet, majd ráragasztottam, utána pedig ráragasztottam a préselt leveleket is. Nekem tetszik a végeredmény, remém őrülni fog, aki kapja! :)

Krumplikrémleves- villám módra

Nálunk ez a leves nagy kedvenc. Gyorsan elkészül, a gyerekek szeretik, nagyon egyszerű. Én csak krumplipüré levesnek hívom. :) Szintén mellette szól, hogy minimális hozzávaló szükséges az elkészítéséhez, és az a minimális mindig van otthon. 

Hozzávalók 4-5 személyre

• 2 nagyobb krumpli
• kevés vöröshagyma
• só, bors, szerecsendió
• 2,5-3 dl főzőtejszín

A krumplikat meghámozom, felkockázom és kb. 1,5 liter sós vízben felteszem főni a vöröshagymával együtt. Amikor megfőtt, leturmixolom, sózom (ha szükséges), borsozom és szerecsendióval ízesítem. (Néha teszek bele ételízesítőt is.) Sutty bele a főzőtejszínt, majd ismét viszateszem főni. Forr egyet a tejszínnel és már kész is van. Ha nincs tejszín, akkor tejfölt is lehet bele tenni, kicsit más ízvilága lesz, de teljesen jó azzal is. 

Pirított zsemlekockával vagy levesgyönggyel tálalom.

Néró keksz- ha sok tojássárgája marad

Miután elkészítettem a Kókusztortát, megmaradt 6 tojássárgája. Semmi olyant nem készítettem, amihez kellett volna a maradék, rántottát sem kért senki. Receptkeresés ezerrel: mindenképpen hasznosítani akartam, mert utálok élelmiszert kidobni, legyen szó készételről vagy nyersről. Ekkor bukkantam Limara pékségében a Néróra. Az én receptem eltér egy kicsit Limaráétól, de az alapokat onnan szereztem. (Túl sok variálási lehetőség nem engedélyezett eme recept kapcsán, de pici módosítással még simán elkészíthető.) Pontosan tudom, hogy lekvárral kellene összeragasztani a darabjait, utána pedig csokival lecsurgatni. A család ezt a verziót leszavazta, így megmaradt szimplán keksznek. Kekszek közül is igazán puha és omlós, én máskor is elkészítem, ebben biztos vagyok. :)

Hozzávalók

• 6 tojássárgája
• 30 dkg liszt
• 16 dkg porcukor
• 2 evőkanál vaníliás cukor
• 25 dkg vaj

Első lépésként a sütőt előmelegítem 175 fokra. 

A vajat a porcukorral és a vaníliás cukorral kihabosítom, majd beleteszem a tojások sárgáját és tovább verem robotgéppel a masszát. 

Végül beleforgatom a lisztet is. 

A tepsire sütőpapírt teszek, majd vizes kézzel golyókat formálok a masszából, amiket meglapítva teszek a tepsibe. Ha rendesen van ideje az embernek és nem versenyfutásban/ versenybringázásban van az idővel, akkor a masszát bele lehet tölteni nyomózsákba és szép, egyforma korongokat lehet nyomkodni a tepsibe. Na, időm éppen nem volt a nyomózsákkal játszadozni, így aztán kipróbáltam a korongokat és az amorf verziót is. Ez utóbbi esetében kanállal tettem halmokat a tepsibe. A keksz ízén nyilván nem változtatott, csak a formáján! Hihi.   

A sütő közepébe helyezve, alsó-felső sütéssel kb. 12-13 perc alatt elkészül. Figyelem! Azonnal ki kell venni, amint elkezd színesedni a keksz, ellenkező esetben kiszárad. 

Kókusztorta

Nem vagyok kókuszrajongó, ezt mindenki tudja rólam. A gyerekek sem ugrálnak a kókuszos dolgokért, sokkal inkább "csokisak" vagyunk. Talán ezért  veszem rá magam nehezebben a kókuszos sütik készítésére, pedig a férjem nagyon szereti őket. Mivel a napokban volt a születésnapja, gondoltam, kreálok neki egy kókuszos tortát. Hát, ez sem egy bonyolult süti, azonban némi előkészületet igényel. 

"Természetesen" nem dőltem be egy klasszikus receptnek, hanem többféle sütiből ötvöztem ezt az egyet. A recept végén megtaláljátok a készítés buktatóit, illetve azt is, hogy legközelebb mit csinálok másként. :)

Hozzávalók:

Kókuszos piskóta:

• 6 tojás fehérje 
• 6 ek hideg víz
• 16 dkg cukor
• 20 dkg kókuszreszelék
• 3 dkg liszt                         

Kókuszos réteg:

• 1 dl tej
• 6 dkg cukor
• 15 dkg kókusz

Tejcsokis trüffelkrém:

• 4 dl habtejszín
• 20 dkg tejcsoki
• 1 cs habfixáló

+ a díszítéshez valók, egyéni ízlés szerint

Elkészítés:

1. Előző nap: Első lépésként a trüffelkrémet készítjük el. Feltesszük melegedni a tejszínt, beletördeljük a csokit, hagyjuk felolvadni. Mielőtt felforrna a tejszín levesszük a tűzről, hagyjuk hűlni, majd legalább 12 órára a hűtőbe költöztetjük.

2. Előző nap: piskóta elkészítése

A sütőt 175 fokra előmelegítjük, egy 23 cm-es tortaformát sütőpapírral bélelünk. A tojások fehérjéből lágy habot készítünk, majd hozzáadjuk néhány részletben a cukrot és a vizet, és tejföl sűrűségű habbá verjük. A lisztet és a kókuszreszeléket elkeverjük, majd több részletben a habba tesszük, és óvatosan átforgatva egyneművé keverjük. Ekkor kb.a felére összeesik a massza, de ez így van rendjén. No para. :)

A sütő középső rácsán kb. 25-30 percig sütjük. (A recept a divany.hu oldalról származik.)

Amikor megsül, kivesszük és hagyjuk a tortakarikában kihűlni.

3. Kókuszos réteg:

A tejet felteszem melegedni a cukorral együtt. Amikor elolvadt a cukor és meleg a tej, beleteszem a kókuszt, elkeverem és mehet hűlni. Figyelem: morzsalékos marad! (Szerintem a femcafe.hu-n láttam ezt a réteget, de erre nem mernék megesküdni.)

4. Következő nap: trüffelkérm véglegesítése:

Kiveszem a hűtőből és felverem. Amikor félig kész, belezuttyantok egy habfixálót. Ennyi. (Ez saját kreálmány.)

5. A torta összeállítása.

Kiveszem a piskótát a tortakarikából, kettévágom. Nem, nem földhöz, csak simán ketté, jól figyelj! Aztán tortarácsra/szállítóba/tálcára teszem, ki mit szeretne és újra köré teszem a karikát. Most jöhet a kókuszos réteg: ezt rányomkodom a tésztára. Utána a trüffelkrém felét teszem rá. Ez kemény meló lesz, mert folyton felszedi a morzsalékos kókuszt. Örültem, amikor végeztem vele! 

Aztán jöhet a piskóta másik fele, rá a trüffelre.

6. Az egészet bevonom a trüffel. Az oldalát nagyon nehéz lesz, mert abban a pillanatban, ahogy levesszük a karikát, a kókuszos réteg morzsálódik és lepotyog. Szóval ezzel a kókuszos réteggel csak a gond van. 

7. A tortát tetszésünk és ízlésünk szerint díszítjük. Utolsó pillanatos beszerzésen voltam, és nem kaptam Raffaelót és Bountyt, így aztán Maltikeks-szel oldottam meg a dolgot és kókusztekercset szeleteltem, majd felragasztottam az oldalára.

Tapasztalatok:

- ez a kókuszos piskóta még nekem is ízlett! Állaga nem hasonlít az igazi piskótához, attól sokakl nedvesebb, szivacsosabb.

- a kókuszos réteg annyira megnehezítette a dolgomat, hogy nem fogok vele vesződni legközelebb. Ráadásul -szerintem- túlságosan száraz is, nagyon morzsalékos. Én a feledés homályábaküldtem, nem fogom több alkalommal megcsinálni.

- kókusz+trüffel= jó párosítás. Ez még további kísérletezéseket ígér. :)

Itt van az ősz, itt van újra...

Fázós vagyok, nem szeretem a hideget, ezt mindenki tudja rólam. :) Ősz tájékán fura érzések, gondolatok kavarognak bennem. No, itt nem az iskola és ovikezdéssel járó napi rutin és őrület újrakezdésére gondolok, hanem csak úgy általában. Kicsit túllépek a nyár utáni sóvárgáson, kicsit megbarátkozom a vastag pulcsival, kicsit gyűjtöm a lehullott faleveleket és gesztenyéket a gyerekekkel, kicsit raktározok az őszi gyümölcsökből és kicsit lélekben készülök a télre. Ha jobban belegondolok, talán szeretem is az őszt (egy kicsit). Talán mindegyik évszakot szeretem- valamiért, ugyanakkor mindegyiket másért, másként.

Lássunk néhány verset, néhány gondolatot, amik e gyönyörű színekben pompázó évszakhoz kapcsolódnak.

 

"Az ősz a kedvenc évszakom. Szeretem, amikor a levelek vörösbe és narancsba fordulnak. Gyönyörű látványt nyújtanak a holdfényben, és elképesztő változáson esnek át. A tavaszi és a nyári zöldellés csak árnyéka a fák igazi valójának, ez a buja színvilág igazi csoda, és minden áldott évben bekövetkezik, amikor az éjszakák egyre hidegebbek lesznek. Mintha ezekkel a tüzes színekkel kárpótolnák, hogy eltűnik a meleg."

/J.R. Ward /

"Az őszi lombhullást így is el lehet mondani, hogy a fában lévő nedvek keringése lassan megáll, az nem szállítja tovább a klorofillt, amitől zöldek a levelek, azért elsárgulnak, majd pedig egy vékony, picike hártyaréteg képződik a fa ága és a levél kocsánya között, ami azt eredményezi, hogy a levél leesik a fáról. Ugyanezt a költő nyelvén Arany János így mondja el: "Őszbe csavarodott a természet feje, vérré vált a harmat, hull a fák levele." - És igaza van neki is."

/Joó Sándor/

Juhász Magda: Nyárutó

Nincs szebb, nincs szebb a nyárutónál,
mikor utolsót csillan még a fény,
mikor a falevelek az ágról
utolsó mosolyt küldenek felénk,
s az őszi lombhullásban még egyszer,
kezünk vágyódva összeér.
Nincs szebb, nincs szebb a nyárutónál,
nincs igazabb ragyogás, mint mikor
már minden menni készül, s amikor
nem vársz semmi jóra már, hirtelen
áttör a fény az őszi fákon, s hull
szívedre, nyári napsugár. 

"Éjjel, amíg aludtam, történt valami: vége a nyárnak. Felébredek, hallgatom a szelet, nézem a sötétbarna lombot az ablak előtt, s nem érzek semmiféle őszi bánatot. Örülök, hogy vége a nyárnak. Örülök, hogy nem hozott semmit. Örülök, hogy nem tántorodtam meg a boldogtalanságba vetett hitemben. Örülök, hogy nincsenek többé illúzióim a megoldásról. Tessék, ősz, rajta! - gondolom. Rakd ki kellékeidet, ereszd le avas zsinórpadlásodról avítt színfalaidat, hullass lombot, nyögesd szeleidet, átkozz és temess! Üdvözöllek, tél és pusztulás hírnöke. Nem védekezem. Beleegyezem. Várlak."

/Márai Sándor/ 

Az emlékezésnek is van éghajlata, flórája és faunája. Ez az éghajlat egyáltalán nem mérsékelt. Telítve van végletekkel. Az igazi ősz soha nem az, amelyet éppen megélünk, hanem az a másik, aranyfürtös, halálra érett és csodálatos, melyre egy tavasszal emlékezünk.

/Márai Sándor/ 

Radnóti Miklós: Nyugtalan őszül

Vasszínű, vad lobogói közül 
nyugtalanul gomolyog ki a nap,
gőzei dőlnek, az ellebegő fény
hulló ködbe harap.

Borzas a felleg, az ég tükörét már
fodrozza a szél, a kék tovaszáll.
Felsikító betűt ír alacsony röpüléssel 
s készül a fecskemadár.

Nyugtalan őszül, emelkedik,
süllyed a lombon a rozsda,
hűvös az égi lehellet:
nem melegít, csak füstöl az ég,
csak sóhaja van ma a napnak.

Gyík surran a nagy temetők fala mellett 
s húsraboló dühe dong,
Izzik az őszi nyalánk darazsaknak.

Férfiak ülnek az árkok partjain és a halál 
mély tüzeit figyelik,
szálldos a vastag avar szaga már.

Szálldos az úton a láng
s lebben! fele fény, fele vér!
lebben a szélben az égő
barna levél.

és súlyos a fürt, a kacsok zsugorodnak,
zörren a sárga virágok
szára, a mag kipereg.

Úszik az alkonyi ködben a rét
s a távoli, vad szekerek
zörgése lerázza a fák
maradék levelét.

Aludni tér a vidék,
száll a halál fehér,
szép suhanással, az ég
dajkálja a kertet.
Hajadban nézd! arany őszi levél,
ág sírt feletted.

Ó, de te lobbanj föl az ősz, a halál fölé,
s emelj föl engem is Édes:
légy szerelemre okos ma,
csókra okos, álomra is éhes.

Szeress vidáman, ne hagyj el, az álom
sötét egébe is zuhanj velem.
Aludjunk. Alszik már odakinn a rigó,
avarra hull le ma már a dió,
nem koppan. S bomlik az értelem.

Pitty-putty muffin (villámgyors,bögrés muffin)

Ezt a nevet én adtam ennek a sütikének, mert tényleg pitty-putty elkészül és még az örökké nyüzsgő, zsizsegő gyerkőcök mellett is elkészíthető. :) 

Isteni finom lett. (Valljuk be, ezen egy kicsit meglepődtem: én mindig szkeptikus voltam a gyorsan elkészíthető, mindent összeborogatós ételekkel kapcsolatban. Azonban az örökös időhiány felülírta az elveimet és most már szívesen kipróbálok mindent, amivel időt, pénzt takaríthatok meg.) 

Az eredeti receptet a femcafe.hu oldalon találtam, majd némi kísérletezés és módosítás után közkinccsé teszem. 

Hozzávalók:

• 2 bögre liszt
• 0,5 bögre cukor
• 0,25 bögre cukrozatlan kakaópor
• 0,5 bögre olaj (szűken mérve)
• 0,5 bögre tej (bővebben mérve)
• 0,5 bögre sárgabaracklekvár
• 2 evőkanál vaníliás cukor
• 0,5 csomag sütőpor
• 2 tojás

Elkészítés: mindent egybe összeborítunk, robotgéppel kikeverjük, majd muffintepsibe tesszük. 180 fokon, alsó- felső sütéssel 20-25 perc alatt elkészül. Nekem ebből az adagból 18 darab lett.

Amikor az urolsó darabot is eltüntette a nagyobbik fiam, ezt a kérdést tette fel: miért csak ennyit csináltál, anya? A kislányom kérdése így hangzott: Anya, ugye holnap is csinálsz ilyen muffint?