Szüleim 40. házassági évfordulója novemberben van. Egészen pontosan az idei évben ugyanazon a napon van, mint advent első vasárnapja. :) A "nagy" ajándékot már megkapták, ám üres kézzel mégsem szerettem volna hazaállítani eme jeles évfordulón. Így aztán kigondoltam, hogy csináltatok nekik egy tányéralátétet, stílusosan olyan fotókból, amik fontosak, amiknek lelke van, amik mesélnek. Tény, ez nem az én alkotásom, nem én készítettem, de az ötlet az enyém volt, amit szívesen megosztok veletek!
Kimondhatatlanul büszke vagyok a szüleimre és végtelenül tisztelem, szeretem és becsülöm őket, mert hóban, szélben, napsütésben, jóban, rosszban kitartottak egymás mellett, együtt oldották meg a problémákat, együtt küzdötték le az akadályokat, a hullámvölgyekből együtt jöttek ki és együtt másztak fel a hullámhegyekre. És közben soha, de soha nem engedték el egymás kezét. Számomra példaértékű az ő hosszú és boldog házasságuk.
"Van valami, ami több mint szerelem! És több mint szeretet! Az igazán
nagy kapcsolatokra, amit mindannyian keresünk, már nincs emberi szó.
Nagyon-nagyon belülről, a ,,szívem szemével" kell látni a másik szívét, hogy felismerjem: sorsom van veled!
Ez a ,,szív szeme" nem a múló időben, hanem az időtlenségben lát.
Fiatal, hamvas lányban meglátja az öreg nénit. És az öreg néniben
meglátja a fiatal, hamvas lányt. Olyan helyről nézi, ahol már nincs idő.
És olyasmit lát benne, amin nem fog az idő. A test jelmeze
megváltozhat, összegyűrődhet, az arc maszkja megvénülhet,
megráncosodhat, de mögötte semmit sem változik az, akit mindig is
láttam, látok, és látni fogok benne, és akire azt mondom: ,,Ő AZ!"
/Müller Péter/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése