- avagy így készült a szezámos-tönkölyös korong (by me)
A történet onnan kezdődött, hogy a kislányom iskolájában családi délutánt rendeztek. A szülőkre jutó feladatok felosztásra/kiosztásra kerültek. Én elvállaltam, hogy készítek valami egészséges sós rágcsát, a tönkölyliszt használata ajánlott volt. No, a gugli a barátom címszóval találtam is egy anti-candidás blogot, benne ezt a csodareceptet. Lelkesen nekiláttam, aztán rájöttem, hogy az eredeti recept alapján nem lehet elkészíteni a sütit, mert a tészta egyszerűen szétmorzsálódik, nem áll össze. Lássuk, milyen evolúción ment keresztül az eredeti recept, hogyan változtak az arányok… és a hozzávalók.
Hozzávalók:
- 10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
- 20 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
- 20 dkg grahamliszt
- 15 dkg kókusz zsír
- 1 dl olívaolaj
- 1 pohár joghurt
- 15 dkg sajt a tetejére
- só
A hozzávalókat egy tálban összegyúrjuk. Pontosabban gyúrnánk, ha lehetne, mert ezekkel a hozzávalókkal képtelenség, egyszerűen szétesik. Mellesleg a „tészta” annyira olajos, hogy nehéz vele dolgozni, emellett morzsálódik.
Én a fentieken túl még tettem hozzá legalább 10-15 dkg tönkölylisztet, aztán még két tojást, hátha attól összeáll. Hát, minimálisat javított a történeten, de nem lett az igazi így sem. (Legközelebb sokkal kevesebb olajat teszek bele, mert én nagyon olajosnak találtam.) Elsodorni képtelenség, nemhogy az eredeti recept szerint derelyevágóval kiszaggatni. Jobb híján kilapogattam a saját kicsi kezecskéimmel, néha rásegítettem a sodrófával, bár ez eléggé kétes kimenetelű akció lett általában. Korongokat próbáltam csinálni a masszából, amiket megkentem tojással, majd megszórtam szezámmal. Aztán hussssssssssssss, be a sütőbe.
Először még követtem a recept szerinti „forró sütőt”, de a korongok belseje nyers maradt, miközben a külsejük már kezdett égetté válni. Utána mentem a magam feje után: 175 fok alsó-felső sütés, kb. 15-20 percig. Érdemes odafigyelni a tésztára: amikor pirul, ki kell venni, mert ha sötétebbre sütjük, kesernyés lesz az utóíze.
Aztán megsült. Ismerkedtünk egymással, nézegettem a végterméket és komoly kétséges fogalmazódtak meg bennem ezzel az egészséges sós keksszel kapcsolatban: mi nem leszünk jó barátok. (A tusfürdő után azt hiszem leszálló ágban vagyok mostanában.)
Aztán vártam a gyerekek, a család „ítéletét”. És csodák csodájára mindenkinek ízlett. Először furának találták az ízét, a második körben azonban elhangzott a kedvenc kérdésem: Csak ennyit sütöttél, anya? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése