Amit csak a háromgyerekes szülők érthetnek...

Mondhatjátok, hogy diszkriminatív vagyok, és magam felé hajlik a kezem, de szerintem nem így van. Az viszont tény, hogy három gyermekkel több a nehézség, megoldásra váró dolog, mint eggyel vagy kettővel. Ugyanakkor több a nevetés, a szeretet, a jó és minden, minden, amit egy kisgyermek "adhat" a szüleinek. És valóban: vannak dolgok, amiket kétgyermekes anyukaként nem tapasztaltam, sőt el sem tudtam képzelni. Amikor csak két gyermekem volt, azt hittem, kellően tapasztalt vagyok már. És ekkor jött a harmadik, aki nagyon sok mindenre megtanított és abszolút felülírta addigi elképzeléseimet. :) Igyekeztem -némi humorral ötvözve- csokorba szedni, összegyűjteni a saját tapasztalataimat természetesen a teljesség igénye nélkül. Aki kedvet érez hozzá, nyugodtan kiegészítheti, mert a felsorolás korántsem teljes. :)  

• Mindenki egyszerre akarja elmondani a mondandóját. És soha senki nem akar várni, mindenki elsőként szeretne beszélni. 
• Naponta meghallgatom: Három gyerek?????? Jaj, maga szegény! (És eszébe sem jut, nekem ők hárman a legnagyobb kincs, legnagyobb ajándék, amit valaha kaphatok.)
• Hogy mikor aludtam ki magam utoljára? Mielőtt az első született.
• A három közül egynek mindig folyik az orra. Utána pedig az összes többinek.
• Anyának nagyon kevés a keze: két kezet nem tud egyszerr fogni három gyerek.
• A három gyerekülést művészet bepréselni a kocsiba: folyton újságpapírral volt alátámasztva valamelyik, illetve közös számolás után "egykettőhárom"-ra egyszerre kellett becsukni a két ajtót, egyébként lehetetlen volt a küldetés megvalósítása. Másrészt nem volt biztonságos. Megérett a kocsicsere.  
• A nagyok imádják a kicsit. Kivéve amikor nem.
• Napjában többször elhangzik mindkét mondat, kb. 2 percen belül, egymást követve: 1. Nem is jó, hogy van kistesónk! 2. De jó, hogy van kistesónk, olyan cuki! 
• Három közül általában kettő jóban van egymással. Ez az átlag. Ideális, ha mindhárman jóban vannak egymással. Katasztrófa, ha mindenki utál mindenkit. 
• Nem, nem a statisztika miatt vállaltunk három gyereket. Nem, nem kaptunk semmilyen támogatást. Nem, nem is a CSOK miatt. Egyszerűen azért, mert így szerettük volna, nekünk így teljes az életünk.
• A lakás néha úgy néz ki, mint egy játékáruház. Egy felrobbant játékáruház. 
• A "kukasztikus" játékok a legnagyobb ellenségeim, amik kb. 20 másodperc alatt rommá törnek. Azonban a darabjait el kell tenni, hátha jó lesz egyszer valamire. És a gyerek naponta ellenőrzni, hogy megvan-e még a darabka.
• A gyerekek számával együtt nő a ládák, tárolók, kosarak száma is. És a káosz is. 
• A menütervezés nagy mulatság: az egyik mindent megeszik, főleg a húsokat. A másik az édességet és a tésztát, a harmadik semmit. Ez van ma. Holnap változik a sorrend. Érezd a kihívást abban, hogy olyant tegyél az asztalra, ami nagyjából mindenkinek legalább egy kicsit megfelel. 
• A gyerekek lenyúlnak dolgokat vagy elkunyerálnak. Ez tény. Tartalékok képzése fontos: minden egészségtelen rágcsából, dezodorból, hajcsipeszből, sálból és tollakból is, lányok esetében kiemelt figyelmet kell fordítani a sminkeszközökre. 
• Amikor időre kellene menni valahova, akkor tuti nem kukorékol reggel 1/2 6-kor egyik sem. Akkor kelteni kell őket 1/2 7-kor.
• Anya tudja, hogy mi hol van, kinek mikorra és hova kell mennie, milyen feladatokat kell megoldania, milyen határidőket kell betartania, stb. Ha ez nincs így, kész a káosz. Anya kétlábon járó határidőnapló, logisztikus, szakács, takarítónő, pszichológus, ápolónő, varrónő, tanítónéni. Valamit kihagytam?
• Amikor felállsz és megkérdezed, kérnek-e valamit, akkor a válasz: nem. Abban a pillanatban, amikor beleharapsz a reggelidbe, bemész zuhanyozni, beülsz a WC-re, vagyis amikor a saját elemi szükségleteidet elégítenéd ki, tutibiztos, hogy valakinek kell valami mostésazonnalésnemkésőbb.
• Állandóan megsérülnek, kék-zöld az összes kölök, horzsolások, kisebb bibik tarkítják őket. Szerencsére ezek legnagyobb része gyógypuszival eltüntethető.
• Minden táskámban legalább 2 autó és egy lovas matrica/ragtapasz található.

Fogalmam sem volt, mennyire vagyok képes szeretni, mennyire tudom háttérbe szorítani a saját dolgaimat és igényeimet, mielőtt gyermekeim lettek. Ez a legforróbb, leghosszabb és legtartósabb szerelem. Szerelem, ami soha nem múlik el. Mindent megteszünk értük, nekik. Őrizzük az álmukat, óvjuk, védjük őket, terelgetjük a helyes út felé, segítünk nekik, amikor kérik. A legjobbat szeretnénk nekik. Azt szeretnénk, hogy boldog emberek legyenek. Biztos vagyok benne, hogy ugyanígy van ezzel minden szülő. Függetlenül a gyermekek számától és nemétől.