Amit csak a háromgyerekes szülők érthetnek...

Mondhatjátok, hogy diszkriminatív vagyok, és magam felé hajlik a kezem, de szerintem nem így van. Az viszont tény, hogy három gyermekkel több a nehézség, megoldásra váró dolog, mint eggyel vagy kettővel. Ugyanakkor több a nevetés, a szeretet, a jó és minden, minden, amit egy kisgyermek "adhat" a szüleinek. És valóban: vannak dolgok, amiket kétgyermekes anyukaként nem tapasztaltam, sőt el sem tudtam képzelni. Amikor csak két gyermekem volt, azt hittem, kellően tapasztalt vagyok már. És ekkor jött a harmadik, aki nagyon sok mindenre megtanított és abszolút felülírta addigi elképzeléseimet. :) Igyekeztem -némi humorral ötvözve- csokorba szedni, összegyűjteni a saját tapasztalataimat természetesen a teljesség igénye nélkül. Aki kedvet érez hozzá, nyugodtan kiegészítheti, mert a felsorolás korántsem teljes. :)  

• Mindenki egyszerre akarja elmondani a mondandóját. És soha senki nem akar várni, mindenki elsőként szeretne beszélni. 
• Naponta meghallgatom: Három gyerek?????? Jaj, maga szegény! (És eszébe sem jut, nekem ők hárman a legnagyobb kincs, legnagyobb ajándék, amit valaha kaphatok.)
• Hogy mikor aludtam ki magam utoljára? Mielőtt az első született.
• A három közül egynek mindig folyik az orra. Utána pedig az összes többinek.
• Anyának nagyon kevés a keze: két kezet nem tud egyszerr fogni három gyerek.
• A három gyerekülést művészet bepréselni a kocsiba: folyton újságpapírral volt alátámasztva valamelyik, illetve közös számolás után "egykettőhárom"-ra egyszerre kellett becsukni a két ajtót, egyébként lehetetlen volt a küldetés megvalósítása. Másrészt nem volt biztonságos. Megérett a kocsicsere.  
• A nagyok imádják a kicsit. Kivéve amikor nem.
• Napjában többször elhangzik mindkét mondat, kb. 2 percen belül, egymást követve: 1. Nem is jó, hogy van kistesónk! 2. De jó, hogy van kistesónk, olyan cuki! 
• Három közül általában kettő jóban van egymással. Ez az átlag. Ideális, ha mindhárman jóban vannak egymással. Katasztrófa, ha mindenki utál mindenkit. 
• Nem, nem a statisztika miatt vállaltunk három gyereket. Nem, nem kaptunk semmilyen támogatást. Nem, nem is a CSOK miatt. Egyszerűen azért, mert így szerettük volna, nekünk így teljes az életünk.
• A lakás néha úgy néz ki, mint egy játékáruház. Egy felrobbant játékáruház. 
• A "kukasztikus" játékok a legnagyobb ellenségeim, amik kb. 20 másodperc alatt rommá törnek. Azonban a darabjait el kell tenni, hátha jó lesz egyszer valamire. És a gyerek naponta ellenőrzni, hogy megvan-e még a darabka.
• A gyerekek számával együtt nő a ládák, tárolók, kosarak száma is. És a káosz is. 
• A menütervezés nagy mulatság: az egyik mindent megeszik, főleg a húsokat. A másik az édességet és a tésztát, a harmadik semmit. Ez van ma. Holnap változik a sorrend. Érezd a kihívást abban, hogy olyant tegyél az asztalra, ami nagyjából mindenkinek legalább egy kicsit megfelel. 
• A gyerekek lenyúlnak dolgokat vagy elkunyerálnak. Ez tény. Tartalékok képzése fontos: minden egészségtelen rágcsából, dezodorból, hajcsipeszből, sálból és tollakból is, lányok esetében kiemelt figyelmet kell fordítani a sminkeszközökre. 
• Amikor időre kellene menni valahova, akkor tuti nem kukorékol reggel 1/2 6-kor egyik sem. Akkor kelteni kell őket 1/2 7-kor.
• Anya tudja, hogy mi hol van, kinek mikorra és hova kell mennie, milyen feladatokat kell megoldania, milyen határidőket kell betartania, stb. Ha ez nincs így, kész a káosz. Anya kétlábon járó határidőnapló, logisztikus, szakács, takarítónő, pszichológus, ápolónő, varrónő, tanítónéni. Valamit kihagytam?
• Amikor felállsz és megkérdezed, kérnek-e valamit, akkor a válasz: nem. Abban a pillanatban, amikor beleharapsz a reggelidbe, bemész zuhanyozni, beülsz a WC-re, vagyis amikor a saját elemi szükségleteidet elégítenéd ki, tutibiztos, hogy valakinek kell valami mostésazonnalésnemkésőbb.
• Állandóan megsérülnek, kék-zöld az összes kölök, horzsolások, kisebb bibik tarkítják őket. Szerencsére ezek legnagyobb része gyógypuszival eltüntethető.
• Minden táskámban legalább 2 autó és egy lovas matrica/ragtapasz található.

Fogalmam sem volt, mennyire vagyok képes szeretni, mennyire tudom háttérbe szorítani a saját dolgaimat és igényeimet, mielőtt gyermekeim lettek. Ez a legforróbb, leghosszabb és legtartósabb szerelem. Szerelem, ami soha nem múlik el. Mindent megteszünk értük, nekik. Őrizzük az álmukat, óvjuk, védjük őket, terelgetjük a helyes út felé, segítünk nekik, amikor kérik. A legjobbat szeretnénk nekik. Azt szeretnénk, hogy boldog emberek legyenek. Biztos vagyok benne, hogy ugyanígy van ezzel minden szülő. Függetlenül a gyermekek számától és nemétől.  

Gluténmentes muffin gyorsan és egyszerűen

Találtam a szekrényben két kiló rizslisztet. Hm, a szavideje igen közeli lejáratot mutatott. Gondoltam, valamit kezdenem kellene vele. Első körben -ismételten- a muffin jutott eszembe, sőt, a gyerekek kifejezetten kérték e remek süteményt. Így nem sok

áig gondolkodtam, mit is készítsek.

Hozzávalók:

• 26 dkg rizsliszt
• 14 dkg barna cukor
• 0,8 dl olaj
• 2 db tojás
• 1 csomag sütőpor
• 2 evőkanál vaníliás cukor
• 2 dl tej

Az elkészítését nem bonyolítottam túl: mindent beletettem egy edénybe és összekevertem robotgéppel, majd muffinformába öntöttem. Vigyázat! Ez a massza nagyon folyós! Nem baj, ilyennek kell lennie. Amikor megsül, tökéletes lesz! Bármit lehet beletenni ízesítés gyanánt: én egy kis maradék mikulást áldoztam fel. Kata barátnémtól kaptam kölcsön egy baglyos formát, ebben is sütöttem. A képeken is látszik. Nos, a süti kiszerelelése a formából nem volt annyira egyszerű, mert a gyerekek annyira lelkesek voltak, hogy nem bírták kivárni, amíg hűl egy kicsit. Ezért még melegen megpróbáltam kibányászni, de aztán feladtam: darabjaira hullott. A fotón szereplő egyetlen példányom lett vállalható, a többi szétszakadt. :(

Sütési hőfok: 180 fok, alsó-felső.

Sütési idő: kb. 20 perc.

Téli ajtódísz percek alatt

A karácsony elmúltával lekerült az ajtónkról a dísz, szétszedtem az adventi koszorút, az ablakok, ajtók és a lakás díszei is eltűntek a dobozokban. Egyedül az ablakmatricákat hagytam meg, mert a gyerekek nagyon-nagyon kérték, hogy ne szedjük le őket, ők nagyon szeretik. Hát jó, a matricák maradtak, igaz, zömében hópelyhek, a Mikulás és a rénszarvasok csak néha tűnnek elő.

Nem szeretem a csupasz ajtó látványát, éreztem, hogy ki kell találnom valamit, ami egy kicsit feldobja. A tavasz messze még, így hát kigondoltam ezt az egyszerű kis kreálmányt.

Hozzávalók:

• kötözőzsineg
• bot (amikor hazafelé tartottunk az oviból, iskolából, akkor vettem fel egy kutyamentes övezetből)
• hópelyhek
• műhó, hóspay
• gomb
• vesszőkarika

A vesszőkarika kimaradt a karácsonyi dekorációból, gyakorlatilag a gyerekek játszottak vele eddig. Most elkoboztam és alkotásnak vetettem alá. :) A karikára rákötöttem egy nagyobb méretű gombot (konkrétan a kislányom pulcsijának a pótgombját), majd rákötöttem egy hópelyhet is.

Felakasztottam az ajtóra a botot, lefújtam hósprayvel. Utána a két szélére hópelyheket akasztottam, majd rákötöttem a vesszőkarikás részt. Mindegyik hópehely a karácsonyi dobozból maradt ki, egyik szódabikarbónás dísz. Az egész megvalósítás nem tartott tovább 15 percnél, miközben 21 hónapos segédem aktívan tevékenykedett...

A tökéletes piskóta titkai

Sokszor hallottam ismerősöktől, hogy nem mindenki tud piskótát sütni, ahogy palacsintát sem. Ezt sosem értettem. Hiszen olyan egyszerű mindkettő! Mindegy, van akinek nem sikerül, pedig mindent megpróbál. A piskóta nagy mumus lehet! :) Az én mumusom a nagymamám palacsintája. Ő süti a világon a legfinomabb palacsintát. És én nem tudok olyant készíteni. Hiába álltam ott mellette és próbáltam ellesni a titkait, hiába írtam le a pontos arányokat: amikor én készítem, sosem olyan a palacsinta...

Az utóbbi években több piskóta receptet kipróbáltam, megsütöttem. Amit a legjobbnak találtam, ami mindig sikerült, azt megosztom veletek. Sőt, írok néhány apró, semmiségnek tűnő trükköt is, amelyek segítségével tökéletes lesz a piskótánk.

Íme az alaprecept (ez turboanyu.cafeblog.hu oldalról, Szilvi blogjáról származik a fotóval együtt):

Hozzávalók: 

• 10 tojás
• 20 dkg cukor
• 20 dkg liszt
• mokkáskanálnyi szódabikarbóna

A sütőt előmelegítem 170 fokra. Szétválasztom a tojásfehérjét a sárgájától, egy tálba kimérem a cukrot, egy másikba a lisztet. A fehérjét felverem, majd apránként beleadagolom a cukor 2/3-át. Utána felverem a sárgáját a szódabikarbónával és a cukor 1/3-ával. A tojásfehérjét a sárga masszával óvatos mozdulatokkal összekeverem, belekeverem a lisztet is. Nagyon óvatosan, nehogy összetörjem a habot. A tortaforma aljába sütőpapírt teszek (az oldalára sosem!!!!!) és beleöntöm a masszát, majd felhúzom a szélére. Így a formában homorú lesz a massza. Ez a mennyiség egy 26 cm-e tortaformába elegendő. 24 cm-esbe 7 tojásból, 20 cm-esbe 4-5 tojásból szoktam készíteni. A 26 centis formában kb. 45 perc alatt sül meg. Vékony késsel szoktam megnézni, hogy rendesen átsült-e. Ha a massza ráragad a késre, akkor még nem jó, még sülnie kell.

Fontos! Amikor megsült és kivettem a sütőből, sütőpapírt teszek a pultra, majd a megsült piskótát azonnal fejtetőre állítom és így hagyom kihűlni a tortaformában. Ezzel a módszerrel tutifix, hogy nem esik össze, mert a gőz bent marad. :)

Tippek a tökéletes piskótához:

• A sütés első 15 percében tilos kinyitni a sütőt. Ha a piskótánkat hideg levegő éri, összeesik és lapos lesz.
• Jobb, ha a tojások szobahőmérsékletűek, mert így könnyebben felverődnek.
• A fehérjét ne verjük beton keményre, csak tejföl-szerűre. A tojásfehérje hab apró buborékokból áll. Ha teljesen keményre verjük a fehérjét, akkor ezek a buborékok sütés közben, a hőtágulás miatt kipukkadnak. Ekkor a piskóta tartása elvész és összeesik. Ez elkerülhető, ha nem verjük fel teljesen keményre a fehérjét.
• Mindegy, hogy a sárgáját keverjük a fehérjéhez, vagy fordítva.
• Ha túl magas a hőfok és barnul a teteje, akkor tegyünk rá sütőpapírt.
• Mindig előmelegített sütőbe tegyük be a piskótát.
• A jó piskóta könnyű, levegős, omlós és egyáltalán nem fojtós. 
• A sütés idejét, a hőfokot mindenkinek ki kell tapasztalnia a saját sütőjével, a recepteknél megadott erre vonatkozó adatok mindig csak irányadóak.
• Csak a teljesen kihűlt piskótát szeleteljük.

Virslis koszorú

Ezt a receptet anyukám találta a sutigyar.hu oldalon. Szilveszterkor készítettük el, pontosabban anyu csinálta, én csak az asszisztencia voltam. :)

Nagy előnye, hogy nem bonyolult, bár iőigényesebb, mint mondjuk egy muffin. Megéri a fáradtságot, mert isteni finom!

Hozzávalók:

• 8 dkg vaj
• 30 dkg liszt
• 2 dkg langyos tejben és cukorban felfuttatott élesztő
• 2 kávéskanál só
• 1-1,5 dl tej
• 1 tojássárgája
• 10 db virsli
• 1 tojássárgája a kenéshez
• 5 dkg szezámmag a szóráshoz

Elkészítés:

Az élesztőt felfuttatjuk a langyos, cukros tejben. Összedolgozzuk a lisztet a vajjal, a sóval, majd a tojássárgájával, és a megkelt élesztővel. Adjunk hozzá annyi langyos tejet, hogy tészta állagú legyen. Hagyjuk kelni 40 percig szintén meleg helyen.

Ha megkelt, enyhén lisztezett deszkán nyújtsuk téglalap alakúra. 20 négyzetet vágunk ki belőle, amelyekbe a félbevágott virsliket belecsavarjuk. 

Amikor ez megvan, koszorú alakban belerakjuk őket a sütőpapíros tepsibe. 

Meleg helyen hagyjuk pihenni, amíg a sütőt 220 °C-ra felmelegítjük. Mielőtt sütőbe tesszük, kenjük meg egy kis vízzel elkevert tojássárgájával, majd szórjuk meg jól szezámmaggal. Süssük 15 percig, vagy amíg a teteje aranybarna nem lesz. Csúsztassuk a koszorút tányérra, mustárral tálaljuk.

Boldog Új Esztendőt kívánok!

BUÉK Mindenkinek! Mi mást is írhatnék 2016 első blogbejegyzésében? Vége a karácsonyi pihenésnek, evésnek, punnyadásnak, kezdődnek a szürke hétköznapok. Ez persze részben jó, részben rossz, de ez van, ez ellen nincs mit tenni. Örülünk, hogy új év, új lehetőségek nyitnak ránk, kicsit megújulva vágunk neki a mindannapoknak.

Van, aki tesz újévi fogalmat, mások nem. Az már más kérdés, hogy van-e értelme és jelentősége az egésznek. Én sokkal inkább abban hiszek, hogy döntés kérdése az egész. Ha valamit szeretnék megvalósítani, akkor eldöntöm és a későbbiekben aszerint cselekszem. És ez teljesen független a dátumoktól. 

Így voltam az 52 hetes spórolással, pénzkihívással is (az ötlet Amerikából származik). Még sosem próbáltam, hát idén megteszem. 

Íme a lényege:

Csak egy befőttes üvegre vagy egy zárható perselyre lesz szükséged, másra nem. Választunk egy heti megtakarítási összeget, amelyet a következő héten egyazon összeggel növeljük. Minden héten beletesszük a perselyünkbe azt az összeget, amit erre szánunk. Ezt Amerikában 1 dollárral kezdik (általában). Itthon forintosítjuk a dolgot. szóval első héten beleteszünk 100 Ft-ot, a második héten 200-at, a harmadikon 300-at és így tovább, mindig 100 forinttal emelve a tétet. A vége húzós lesz (főleg az utolsó 4 hét), ez igaz, azonban az összegyűlt pénz kárpótolhat. Ha a heti betéted 100 Ft, akkor év végére 143.100 Ft-ot gyűjthetsz össze, ha 50 Ft-tal kezded és hetente ennyit teszel be, akkor 71.550 Ft-ra számíthatsz év végén, ha 25 Ft-tal "játszol", akkor 35.775 lesz az esztendő végére. Nassolda oldaláról le tudjátok tölteni a táblázatokat:

http://nassolda.receptneked.hu/2015/12/28/53-hetes-persely-sporolj-gasztroangyal-modra/

A Femina oldaláról hoztam a 100 Ft-os táblázatot.

http://www.femina.hu/karacsony/52_hetes_penzkihivas/tablazat.jpg 

+1 ötletek:

• Amire nincs szükségünk, azt nem kupacolom, pakolgatom és nem is dobom a szemétbe: egy részét eladom, más részét eljuttatom a rászorulóknak. Nézzetek körül és látni fogjátok, hogy mennyi mindenre nincs szüksége az embernek! Hihetetlen. Ebben az esetben egyértelműen érvényesül a sok kicsi sokra megy. Persze csak akkor, ha nem költöd el azonnal a "bevételed", hanem szépen összegyűjtöd. Sok-sok kicsi összeg egész szép kerek számjegy lehet a végére. Megéri körbenézni otthon és használni az ingyenes hirdetőket, Facebook csoportokat. Általában olcsón teszem fel a holmikat, mert nem árulni akarom, hanem eladni. :) Sosem tartott sokáig az, hogy eladjam. 
• Mindig akad, amikor eltehetsz kisebb összeget: pl: esti pénztárca ürítésnél a 100 és 200 forintosokat elteszed egy perselybe.
• Mi nem dohányzunk. Néha elképzelem azonban, hogy a cigarettára "költött" pénzt elteszem  a perselybe. (No, ugyanez a kávéval már nem menne. Hehe.)
• Ha nagyon szeretnék egy kisebb valamit, de végül mégis meggondolom magam (pl. körömlakk), akkor az erre szánt összeget is beleteszem a perselybe, mondván, hogy megspóroltam.

(A kép amiakonyhabolkikerul.hu oldalról származik.)