A január nem túl gazdag inspirációkban. Legalábbis eddig ezt gondoltam, hiszen a karácsonyi izgalmak lecsengése után újra visszatérünk a régi kerékvágásba, a szürke téli napok egyhangúságába. Alapvetően valami fehér díszt szerettem volna alkotni. Olyant, ami nem karácsonyi, mert januárban és februárban már nem karácsonyozunk. Valami télit szerettem volna, ami egyszerű- az egyszerű adott volt, mert úgy döntöttem, hogy felhasználom a karácsonyi kopogtatónak elkészített alapot, a fáslival bevont szalmakoszorút.
Sokáig agyaltam a dolgon, hogyan is készítsek olyant, ami nem karácsonyi, de annál inkább téli… Elbontottuk a karácsonyfát, leszedtem a karácsonyi dekorációt- nekem a telet ezek jelentik, számomra ez a tél vezérfonala. Aztán egyik nap a fiúk szobájába megtaláltam a fehér kutyust. Fehér-hó-tél. Miért ne használhatnám fel? Így aztán végtelen egyszerűséggel a plüssjószágot rátűztem a fáslival betekert szalmakoszorúra és ráadásként rátettem egy csillogó hópelyhet is. Percek alatt elkészült, semmilyen extra felszerelést, ügyességet nem igényelt. Amikor reggel a nagyok észrevették, teljesen odavoltak tőle, annyira tetszett nekik. Mondtam, hogy jelenlegi helye ( a polcról lelógatva) csak ideiglenes, mert az éjszaka közepén mégsem akartam az ajtóra akasztással küzdeni, majd nappal kirakom kopogtatónak. És itt jött a teljes feháborodás: nagylányom és nagyfiam annyira megszerette az első pillanattól fogva, hogy tél végéig szeretnék idebent látni. A gyerekek kérésére nem kopogtató, hanem szobadísz lett…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése