Schäffer Erzsébet újságíró, a Nők Lapja szerkesztője. Szeretem az írásait. Szeretem, mert hozzám is szól, a nőkhöz is szól, a szülőkhöz is szól, gyakorlatilag mindenkihez szól. Hozzám közel álló műfajt teremtett, írásai riportok, novellák, tárcaírások és az előbbiekben felsoroltak emészthető, kedves keverékei. Életről, valóságról, lélekről ír, írásai nem fikciók. Művei lélektől lélekig hatnak, alkotásait áthatja a személyéből, egyéniségéből eredő bizalom, intelligencia, őszinteség. Ő maga is benne van az írásaiban, ő maga a stílus. Tükröt tart mindannyiunknak: ilyenek vagytok, ilyenek vagyunk, ilyenek az emberek.
E kötetet szívből ajánlom nagylányoknak, anyukáknak, nagymamáknak, egyszóval mindenkinek, aki szereti a rövid, megható, néha szívbemarkolóan őszinte történeteket. Az idő is fontos tényező: a kötet mellett nem kell napokig izgulni, várni, hogy mikor folytathatom az olvasást, mert éppen ebédet kellett főznöm, éppen szandált húztam a kicsi lábára, azonnal kakaót kellett készítenem, majd a kiborított szörpöt feltakarítani... Mindenki helyettesítse be bátran a saját életéből vett dolgokkal. Nem nehéz rájönni, hogy egy hosszabb, izgalmas regény olvasása közben a félbeszakítás igen bosszantó lehet. Néhány oldalas riportok, riporttal kevert novellák, visszaemlékezések- van minden. És annyira jó! Engem nagyon megfogott. Azt mondta egy vele készített interjúban az írónő, ha természetesen viselkedik az ember, a helyzetek megfordulhatnak. Nem
félni kell. Nem azért vagyunk itt, hogy féljünk. Annál nagyobb csoda az
ember élete. Azért írom ezeket a történeteket is.
Hát ezért szeretem én az írásait. Erőleves a léleknek. Fogadjátok szeretettel.
"Különös dolog az adás képessége. Megtanít arra, hogy a tárgyak és a
szeretet osztogatható kincsek. Minél több emberhez vándorolnak, nem
kevesebb lesz belőlük, hanem több." /Schäffer Erzsébet/
