- Könnyű, gyors kefíres lángos -

Amikor legutóbb hazautaztunk, anyukám lángossal várt bennünket. Mindannyian nagyon szeretjük, azonban idő hiányában ritkán készítek: bedagasztani, keleszteni, aztán sütögetni... A nagyoktól simán megcsinálnám, sőt be is vonnám őket, de az egyéves örökmozgó az, aki miatt nem merek ilyen időigényes dolgokba bonyolódni. Szerintem anyu a gondolataimat is látta rajtam, aztán ennyit mondott: "Villámgyorsan kész, új receptet próbáltam." Azóta én is elkészítettem, sőt a sógornőm is hasonlót készít. Higgyétek el, egyszerű és nagyszerű recept, hála érte a Mindmegette.hu oldalnak! Elronthatatlanul egyszerű és nagyszerű, időhiányban szenvedő emberkéknek tökéletes.

Hozzávalók:

• 0,5 kg liszt
• 1 dl tej
• fél csomag élesztő (normál, szárított élesztővel nem próbáltam)
• 1 tojás
• 3 dl kefír (én 2 kisebb doboz kefírt tettem bele)
• 1/2 evőkanál só
• 1 evőkanál cukor

Az élesztőt felfuttatjuk 1 dl langyos tejben, amibe előzőleg beletettük a cukrot. Én mikróban meglangyosítottam a cukros tejet, aztán zutty, bele az élesztőt. Amíg reggeliztem, tette a dolgát az élesztő, ennyi idő elég is volt neki. Utána a megkelt élesztőt hozzákeverjük a liszthez, és vele egy időben a kefirt, a tojásokat és a sót is hozzáadjuk. Jól kidolgozzuk, lágyabb tésztát kapunk. Én robotgéppel csináltam, és gyönyörű hólyagos lett. Ezután berakjuk a hűtőbe pihenni.
Másnap (de akár dagasztás után 2-3 óra múlva) kivesszük a tésztát a hűtőből. Bő, forró olajban/ zsírban sütjük. 
A meleg lángost megkenhetjük fokhagymás olajjal, tejföllel, reszelhetünk rá sajtot.

Megjegyzés:

Ebből a tésztából én kb. 10-12 darabot készítek. Ez a tészta akár egy hétig is eláll a hűtőben. Én mindig annyit sütök ki, amennyit egyszerre megeszünk, hiszen a lángos frissen jó. :)

- Baba talp lenyomat- másként -

Ezt a nagyon aranyos, szívhez szóló ajándékot Beth és Nick oldalán (http://www.sawdustandembryos.com/) láttam, gondoltam, én is megvalósítom. Szóval a terv ez volt.

Bevallom, nem sikerült valami fényesen. Néhány apróságra nem gondoltam:

- az egyéves fiatalembernek saját akarata van,

- ha saját akarta van, akkor azt cselekvés is követi,

- ha cselekszik, akkor teszi a dolgát, vagy amit ő annak gondol,

- és ez egyáltalán nem biztos, hogy neked is tetszeni fog,

- az utómunkálatok pedig biztosan nem nyerik majd el a tetszésedet.

Szóval ezt a képet célszerűbb egészen kicsi korba megcsinálni (1-2 hónapos), amikor nem ficánkol ezerrel, nem izeg-mozog még annyit, nem tudja kiborítani a festéket, nem keni össze a fél lakást, nem tenyerel bele a festékbe, nem mozgatja egyszerre nyolc különböző irányba a lábait… és a sort folytathatnám a végtelenségig.

Szóval test test ellen küzdöttünk. A küzdelmet egyszerűsítendő, beletettem az etetőszékbe, hátha:)) Nyomdázás közben is mocorgott, behúzta  a lábujjait, így aztán lett, amilyen lett a pillangó. Felesleges lett volna próbálkozni, jobban nem tudtam volna megcsinálni egy ficánkoló egyévessel.  :)Sebaj, a mama így is nagyon örült az alkotásnak, amit anyák napjára kapott.

könnyebb dolgom lesz. Részben az is volt. Viszont mire végigfestékeztem a különböző színekkel a kis talpacskáját, addigra elkezdett száradni a festék. Lehet, hogy nem akvarellel kellett volna festenem? Nem tudom, ez volt itthon. Oké, újrakentem, vastagabban, gyorsabban. A papír egy színes, kicsit vastagabb, de jó nedvszívó képességű, névjegykártya nyomtatásra használt lap volt, 10 db-os kiszerelésben 230 Ft-ért vettem. A papírt rátettem egy vágódeszkára, hogy minél keményebb és stabilabb felületem legyen. És persze reménykedtem abban, hogy ez megkönnyíti majd a nyomdázást.
(Igazából a nyomdázást egy dolog könnyítette volna meg: ha egy évet visszatekerek az időben. :))  Nyomdázás közben is mocorgott, behúzta  a lábujjait, így aztán lett, amilyen lett a pillangó. Felesleges lett volna próbálkozni, jobban nem tudtam volna megcsinálni egy ficánkoló egyévessel.  :) Sebaj, a mama így is nagyon örült az alkotásnak, amit anyák napjára kapott.

- Aranyló pitypangszörp -

Amikor először hallottam, hogy a pitypangból is készítenek szörpöt, nagyon elcsodálkoztam. A kezdeti csodálkozás alábbhagyott, hiszen ha lehet bodzából, orgonából, akkor miért ne lehetne pitypangból?

Az első körös pitypanggyűjtés a szörp szempontjából nem volt sikertörténet (ellenben Lilikém szempontjából sikertörténet :)), mert pitypangkoszorúban végezte. A második körös gyűjtés már kifejezetten célzott volt, szörpnek gyűjtötték a gyerekek.

Első alkalommal nem mertem nagyobb adagot készíteni, mert fogalmam sem volt arról, hogy milyen íze lesz, megisszák-e egyáltalán a gyerekek. Persze mára ezen már túl vagyunk, mert a szörp szőrén-szálán eltűnt, elfogyott. :)

Hozzávalók:

• egy jó nagy maroknyi pitypangszirom
• 1,2 liter víz
• kb. 40-50 dkg cukor
• 1 citrom kifacsart leve

Leszedtem a pitypang szirmait és a két tenyeremet összetéve jól belemarkoltam, púposan volt a  Felöntöttem a vízzel és egy éjszakára otthagytam csöndes magányában a gáztűzhelyen.

tenyeremben- ennyit használtam egy adag szörphöz.

Másnap a pitypangszirmokat leszűrtem, a pitypangos levet feltettem a gázra főni, beletettem a cukrot és a citromlevet. Amikor felforrt, mérsékeltem a lángot, hagytam még pötyörögni, gyöngyözve forrogatni  kb. másfél órát, de az is lehet, hogy kettőt. (Pontosan nem emlékszem, mert közben a mosogató alatti vízelvezető cső szétcsúszott, és a kifolyó vizet kellett mérsékelnem, valamint a csövet  visszahelyezni a helyére, amit egy zsírosbödön és egy szappanos doboz kombójával sikerült megtámasztanom addig, amíg a felmentő sereg megérkezett.)

Amikor már kezdett „szörpösödni”, lezártam, forrón üvegekbe mertem és száraz dunsztban hagytam kihűlni.